Pánczél Zoltán Tibor, dédnagyapja, a nagykárolyi vadásztársaságot alapító Nonn Gyula nyomdokait követve, már ifjú korában a vadászat szerelmesévé vált. Élete során beutazta a világot, gazdag trófea és fegyvergyűjteményre tett szert, amelyet vendégei csodálhattak meg Temesfőn (Brebu-Nou), ahová szívesen vonult vissza feltöltődni. Ez a gyűjtemény válik a most nyíló kiállítás révén a nagyközönség számára is látogathatóvá. A négy termet felölelő kiállítótérben láthatók például az afrikai trófeák közül a különböző növényevők (impala, lóantilop, zebra, gnu, kudu), valamint a nagyvadak - zsiráf, kafferbivaly, orrszarvú és elefánt - trófeái, illetve az életnagyságban preparált oroszlán és strucc. Mellettük különböző szúrófegyvereket (kardok, vadászkések), vadászpuskákat, fokosokat állítanak ki, az európai vadtrófeákkal együtt: gímszarvas, dámvad, vaddisznó, zerge, muflon, barnamedve.
Sir Dr. Pánczél Zoltán Tibor életútja
Sir. dr. Pánczél Zoltán Tibor, Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot 1959. május 31-én, harmadik gyerekként a családban. Édesanyja, Pánczél (Nonn) Margit révén nagykárolyi gyökerei voltak: anyai dédnagyapja Nonn Gyula, nagykárolyi építész, aki a nagykárolyi Kalanczi Szent József egykori piarista rendház és a gimnázium bővítését, valamint Mátészalka első emeletes épületét, a jelenlegi városi bíróságot, tervezte.
Sir. dr. Pánczél Zoltán Tibor elemi iskolai tanulmányait a szatmárnémeti Rákóczi Ferencz iskolában végezte, majd az akkori „Magyar Líceum" diákjaként érettségizett 1978-ban. Az iskolai diákélet központi személyisége volt, rendező és szervező tehetsége már ekkor megmutatkozott. Érettségi után sikeresen felvételizett a Temesvári Műszaki Egyetem építőmérnöki karára. Bár soha nem maradt hűtlen szülővárosához, Temesváron élte le életét. Egyetemi évei alatt is társasági ember volt, meghatározó tagja, vezetője a helyi filmklubnak. Igaz, hogy építőmérnökként végzett, de soha nem dolgozott a szakmájában, vállalkozókként kereste boldogulását. Nevéhez fűződik az első és az azt követő számos, temesvári „Csepűrágó" rendezvények kitalálása és szervezése, amely több százezer résztvevőt vonzott.
Az üzleti életbe 2001-ben kapcsolódott be, mikor átvette a Fornetti Románia vezetését. Menedzselése alatt sikerült a Temes megyei Hodonyban mindössze száz nap alatt üzemkész gyárat építeni, amely 600 embernek adott munkát. A vállalkozás úttörő volt a franchise-rendszer területén Romániában, de a Fornetti Romania Európa egyik legnagyobb kiterjedésű ilyen típusú hálózata lett, melyet 2001-től 2008-ig vezetett, majd 2012-ben ismét visszatért a vállalat élére.
A Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) alapító tagja volt, 2008 és 2011 között az egyesület elnöki tisztségét töltötte be, ezt követően a szervezet alelnöke volt. 2009-ben nevezték ki Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljává. Ebben a minőségében Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, Gorj és Mehedinti megyékben képviselte és segítette a magyar állampolgárok érdekeit. Fáradhatatlan gazdaságfejlesztő és közösségépítő vezetőként egész életútjával a magyar-román kapcsolatokat, s különösen a romániai magyarságot szolgálta.
A doktori cím megszerzése után, a temesvári Mihai Eminescu magánegyetem rektori tisztségét töltötte be, mellette rengeteg társadalmi munkát és karitatív feladatot vállalt. Elkötelezett támogatója volt a magyarországi Tisztelet Társaságának, amelytől tevékenysége elismeréséül megkapta a Rózsa díját. Bár a polgári életben nem használta, megillette őt a Sir megszólítás, mint a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége lovagja, a Máltai és a Ciprusi nagykereszt viselője, a rendi állam gazdasági minisztere volt.
Élete során beutazta a világot, Új Zélandtól New Yorkig, Kinától Dél-Afrikáig. Ismerősei körében híres volt fénykép- és filmgyűjteménye. Dédnagyapja, Nonn Gyula nyomdokait követve, aki a nagykárolyi vadásztársaságot alapította, már ifjú korában a vadászat szerelmesévé vált. Gazdag trófea és fegyvergyűjteményét, sok vendég megcsodálhatta Temesfőn (Brebu-Nou), ahová szívesen vonult vissza feltöltődni.
Sir. dr. Pánczél Zoltán Tibor 2013. január 28-án hunyt el Temesváron. A gyászszertatást a budapesti Szent István Bazilikában tartották, a gyászbeszédet, gyermekkori barátja és egykori osztálytársa Nm. Ft. Schönberger Jenő Szatmári megyéspüspök tartotta. Testét a budapesti Fiumei úti temetőben helyezték el végső nyugalomra 2013. február 16-án.